Nevezetességek

II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola
Munkácsi vár

A munkácsi vár méltán Kárpátalja legismertebb emlékhelye. Közeledhetünk bármely irányból Munkácshoz, már messziről köszönt a 68 m magas sziklabérc tetején álló, ostromokkal, emberi nemtörődömséggel dacoló fenséges vár, melynek látványa minden évszakban, minden napszakban rabul ejti az utazót.
A város déli részén, a Latorca kanyarulatánál álló 250 m hosszú, 110 m széles vár alapterülete mintegy 14 000 m2. A várdomb sziklás teraszai változó magasságúak, így meghatározták a vár védelmi rendszerének kiépítését. A három várrész – az alsó-, a középső- és a fellegvár – 10 -10 méteres szintkülönbségű teraszokon helyezkedik el, és külön védelmi rendszerrel rendelkezik. A vár vastag falait nyolc szögletes és három körbástya erősíti.
Az alsó várat híd kötötte össze a középső várudvarral. Az udvart nyugati és keleti irányból három, -illetve kétszintes kőből és téglából épült ház zárja, melyben a várvédő katonaság lakott. Az alsó várban éltek a kézművesek és a szolgák, a középső várban voltak a kaszárnyák, a lőszer-és élelmiszerraktárak, a konyha és a lovagterem. A fellegvár a mindenkori tulajdonosnak és udvartartásának adott otthont.
A munkácsi vár neve összeforrt a honfoglalással. Anonymus Gestája szerint a Vereckei-hágón átkelő magyarok első pihenőjüket a mai vár környékén tartották, s már ekkor megkezdték a vár építését. A kutatások szerint feltehetően az 1241-ben elpusztult Borsova vár helyett építették 1242-1311 között.
Első írásos említése 1311, amikor Aba Amadé fiai visszaadták a várat Károly Róbertnek. 1352-ben a litvániai hadjáratból hazatérő Nagy Lajos megpihent a várban. Később Erzsébet királyné birtoka, majd a beregi ispánok tulajdona. Mária királyné halála után újra királyi birtok. 1395-ben Zsigmond a várat Korjatovics Tódor litván hercegnek adományozza. Korjatovics jelentős erősítéseket végzett a várban, az ő idejére esik többek között a 86 m mély várkút megépítése is.
Az idők során a vár gyakran cserélt gazdát. Legdicsőbb korszakát 1686-88 között, a vár legendás hírű ostroma idején élte, amikor Zrínyi Ilona több mint 800 napon át védelmezte a várat. A Rákóczi-szabadságharcban a kurucok sasfészke lett, utolsóként került osztrák kézre. II. József fogházzá alakíttatta át. Itt töltötte fogsága utolsó esztendejét Kazinczy Ferenc.
A millennium tiszteletére a vár északi kiszögellésén díszes talapzaton 24 m magas emlékoszlopot állítottak, tetején turulmadárral. Trianon után elbontották, ám 2007 óta újra áll az emlékoszlop, s rajta a kiterjesztett szárnyú turulmadár büszkén tekint Verecke felé.

Ungvári vár

Az Ung folyó kanyarulata felett mintegy 24-30 méter magasságban található az ungvári vár. A vár a magyar történelem honfoglalás kori krónikáiban már szerepel. Anonymus szerint a Kárpátokon átkelt magyar seregek először Hung (Ung) vára mellett pihentek meg. Itt, a táborban adta át Álmos nagyfejedelem hatalmát fiának, Árpádnak. A XI-XIII. századokban a vár a magyar királyok tulajdonában volt. IV. Béla király uralkodása idején jött létre a régi földvártól északra az új vár. A történelem folyamán az Ungvári vár különböző nemesi családok tulajdonába került. Az 1315-1317. évi felkelésben a vár helyőrsége is részt vett, melynek veresége után a várat Károly Róbert Drugeth Fülöpnek adományozta, aki elkezdte a mai vár felépítését. A Drugethek 369 éven át voltak a vár urai.
1679-ben Thököly Imre és serege megszállta a várost és elfoglalta a várat. 1691-ben a vár Bercsényi Miklós tulajdonába került, aki megerősítette azt, műkincsgyűjteményt hozott létre benne. A Rákóczi szabadságharc idején a vár fontos események színhelye volt. Az ungváriak csatlakoztak a fejedelem seregéhez. A szabadságharc bukása után a vár az osztrák császár tulajdonába került. 1728-ban a vár leégett, helyreállítását később végezték csak el. 1780-ban, a várban a Munkácsi Görög Katolikus Püspökség kapott helyet.
Az Ung folyó jobb partján magasodó vulkanikus eredetű sziklára épült várat északkeleti oldalról meredek sziklafal, három oldalról mély és széles árok övezi. A vár bejárata a déli kaputorony felől található, többször átépített kapuzata felett megmaradt az utolsó átalakítás évszáma: 1592. A belső vár saroktornyos, háromszintes, belső udvaros. A belső udvaron a restaurációs munkák során félköríves árkádsor került elő, amely valószínűleg a XVIII. században épült.
A várkertben megtekinthető az a kiterjesztett szárnyú turulmadár, amely egykor a Munkácsi vár emlékoszlopát díszítette. A belső udvaron számos középkori épületmaradványt tártak fel. Ilyen például a régi várkút és egy a gótikus kápolna feltárt romja. Jelenleg az ungvári várpalotában található Kárpátaljai Megyei Helytörténeti Múzeum közel 30 kiállító teremmel.
A vár tőszomszédságában a Kárpát-medence egyik legszínvonalasabb skanzene, a szabadtéri és néprajzi múzeum található.

Huszti vár

A 330 m magas hegykúpon épült, a Tisza és a Nagyág találkozásánál fekvő huszti várat már Kölcsey is romvárként énekelte meg, mégis érdemes időt és fáradságot fordítani a romok megtekintésére, mert áthaladva az épen maradt nyugati kapu boltíve alatt, s a megmaradt várfalak közt sétálva csodálatos kilátás nyílik az ezüst szalagként kanyargó Tiszára és a Máramarosi-medencére.
A vár bejáratát jobbról négyszögű bástya védte. A felső várban volt a várnagy háza, a kaszárnyák, a lőportorony és a kút. Az alsó várban templom, lakó-és gazdasági épületek, börtön és kazamaták voltak.
A huszti vár elsősorban a máramarosi só útjának őrzője volt, de fontos stratégiai szerepet is betöltött: a Toronyai-és a Tatár-hágó védelmét. Nem véletlen tehát, hogy a királyi uradalom központja lett, s döntő szerepet játszott Magyarország legfiatalabb vármegyéjének a kialakulásában.
Első írásos említése 1353-ból való. 1392-ben Zsigmond király a Drágfyaknak adományozta a várat, 1405-tól a Perényiék bérelték, majd Hunyadi János, később Hunyadi Mátyás birtokolta. A mohácsi vészt követően, Magyarország széthullása után Huszt vára az Erdélyi Fejedelemséghez kerül, kulcsfontosságú szerepet tölt be, Erdély kapujaként emlegetik. Fénykorát Bethlen István és Rédey Ferenc főispánok idejében élte. 1546-ban elfoglalják I. Ferdinánd seregei, s ezt követően gyakran cserél gazdát. Az 1550-es években olasz építészek irányításával felújítják a várat, több bástyával erősítik meg. 1594-ben a Lengyelország felől betörő krími tatárok elpusztították a környéket, ám a huszti vár ostromáról ajándékok fejében lemondtak.
1605-ben Bocskai István harcosai körülzárták az ekkor II. Rudolf császár birtokában lévő várat, s így újra az Erdélyi Fejedelemség része, ám 1613-ban ismét a császáriak kezére jut. 1615-ben Bethlen Gábor tulajdona lesz, aki öccsének, Bethlen Istvánnak ajándékozza. Bethlen István sok időt tölt a várban, díszes palotát rendez be, megerősíti a falakat. 1661-ben a betörő tatárokat a várvédők visszaverték.
Az 1700-as évek elején a Rákóczi-szabadságharc egyik központja volt az erődítmény, a szabadságharc végén, 1711-ben a császári helyőrség állomáshelye lett.
1766-ban egy éjszaka alatt a várba három helyen is villám sújtott, a tűz hatalmas pusztítást végzett. Mária Terézia megígérte ugyan a vár újjáépítését, de végül sem ő, sem II. József nem járult hozzá a felújításhoz. Ám Kölcsey Ferenc és Bornemissza Péter, ki „jó Husztnak várában” írta a magyar irodalom első világi témájú versét, a Siralmas énnekem című költeményt, halhatatlanná tették a várat.

Vereckei hágó

Fekvése: Az Északkeleti-Kárpátok gerincén, a Latorca és a Sztrijbe ömlő Opor folyó völgye között helyezkedik el. A hágó tengerszint feletti magassága 841 méter. Ma a Lvivbe tartó országút elkerüli. A hágóra Alsóvereckén keresztül lehet feljutni, meglehetősen rossz minőségű kacskaringós úton.

Történelmi szerepe: Ősidők óta használt út. 895-ben a honfoglaló magyarok többsége a Vereckei-hágón keresztül érkezett a Kárpát-medencébe. 1241-ben a mongol-tatár fősereg itt tört be Magyarországra. Az első világháború idején, 1914-ben az osztrák–magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hágónál az orosz cári csapatokkal. A második világháború idején szintén súlyos harcok voltak a hágó környékén (az Árpád-vonal völgyzáraihoz tartozó erődítmények ma is láthatóak). 1980-tól az országút elkerüli a Vereckei-hágót.

Tatár hágó

Fekvése: A Keleti-Kárpátok gerincén vág át. A hágóhoz délnyugatról a Csornahorát és a Fagyalost elválasztó Fekete-Tisza völgyében, északkeletről a Gorgánokban futó Prut folyó völgyében visz fel az út. A hágó tengerszint feletti magassága 921 méter. Itt halad keresztül az Ivano-Frankivszkba tartó országút és vasút.

Történelmi szerepe: Az első világháború idején, 1914-ben az osztrák–magyar csapatok súlyos harcokat vívtak a hágónál az orosz cári csapatokkal. A hágónak fontos szere jutott a második világháború idején. A magyar honvédség utánpótlását a hágón keresztül biztosították. Környéke az Árpád-vonal erődítményrendszerébe tartozott ezért 1944-ben súlyos harcok színtere volt a vidék.